Szeretünk Angliában iskolába járni!

 KONYV

Sok gyerek költözik Angliába, és az ő mindennapjaik bizony teli vannak kihívásokkal. Míg a szüleik gyakran olyan helyeken dolgoznak, ahol tört angollal is elboldogulnak, esetenként nincs is szükségük az angol nyelvre, addig nekik iskolába kell járni, haladni kell a többiekkel.

Az általános iskolák Angliában felkészülten fogadják az idegen ajkú gyerekeket, legtöbbször külön segítőt is rendelnek az érkező gyerek mellé. Támogatóak, segítőkészek, de természetesen teszik mindezt angolul. Fontos, hogy a gyerekeink gyerektársaságban legyenek, játszanak a társaikkal, de ugye ez is angolul történhet csak az iskolában. Mindez a nyelvtanulás szempontjából szerencsés, a gyerekek könnyen alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez és pár év múltán természetes kommunikációs eszközük az angol nyelv. Ám a folyamatban nagyon sok nehézséggel kell megküzdeniük.

 TransferWise

Maga az iskola kevés frusztrációt gerjeszt. Oldott hangulat, barátságos környezet, kiegyensúlyozottság, nyugalom jellemzi az angliai általános iskolákat. Nem tapasztalható sürgetés, rosszalló tekintet, hogy ezt vagy azt miért nem tudja már ez a gyerek.

Alapvető különbség a magyar és az angol általános iskolai hozzáállás között, hogy az iskola itt valóban oktató-nevelő intézményként működik és nem elvárásokkal teli versenyistálló. Ha egy iskola befogad egy gyereket akkor gondoskodik az oktatásáról, még akkor is, ha az a gyerek nem tud angolul. Nem kiadja a feladatokat, hogy otthon tessék ezt gyakorolni, jó lenne, ha ezt már jövő hétre tudná, sőt egy külön tanár is ráférne, hanem ők megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a gyerek fejlődése folyamatos legyen.

Szeretünk Angliában iskolába járni!

Nincs egy olyan mérce, amit ha a gyermek nem üt meg akkor ez a gyerek már nem is ide való. Így lelkiismeret furdalást ébresztve a szülőben, kvázi felelőssé téve a gyermeke esetleges hiányosságaiért. Amikor elmegyek egy asztaloshoz, rendelek tőle egy asztalt, aztán hazaviszem és billeg, akkor nem azt érzem, hogy milyen rossz asztal tulajdonos vagyok én, hanem visszamegyek és számon kérem a mestert. Az angol iskolák igy fogják fel az oktatói munkát.

Mikor felajánlottam, hogy tanítom én a kislányomat otthon angolul, meg bármi másból felzárkóztatom, hogy ne akadályozza a többiket, ne jelentsen plusz terhet a tanárok számára, meglepődtek. Ugyan hálásan fogadták, de biztosítottak róla, hogy erre semmi szükség.  Sőt, megkérdezték, hogy úgy érzem-e, hogy ők nem képesek megbirkózni ezzel a feladattal?

Nem kérdés, hogy hány kilót bír el egy hétéves gyerek gerince, mert nem cipelnek táskát. Házi feladat ritkán van, és az általában valami kreatív feladat és nem egyik napról a másikra. Kis falatokban haladnak, kis teszteket írnak. Ezek is inkább olyan megerősítés-félék, hogy nnna ugye, hogy ezt már mindenki tudja? Nem olyan stresszkeltő, vadásszuk le azokat, akik még mindig nem tanultak semmit.

Természetesen van egy napirend, egy magatartási szabályrendszer, de az ésszerű kereteken belül a tanárok és a diákok kapcsolata közvetlen, együttműködő, fesztelen. A napirend a gyerekek ritmusához igazodik, nem kell hirtelen teljes értékű felnőtt tempót követniük. A gyereket értékként kezelik, egyénként bánnak vele, önálló vélemény nyilvánításra nevelik. Ezáltal  a diákok hamar önállóak lesznek, megbecsültnek érzik magukat az iskolájukban, szeretnek oda járni.

Inkább készségeket fejlesztenek, mintsem ismeretanyagot sajáttítatnak el. Egy-egy új dolog tanítása során sokféle módon viszik azt közelebb a gyerekhez. Például az iskolaelőkészítő osztályban az íráshoz szükséges vonalak megrajzolásának mozdulatait úgy gyakorolták, hogy az ujjukkal belerajzolták vizes homokba, egy tál rizsbe, majd vastag fictollal táblácskákra, végül tollal papírra.

Az ötödikesek matematika órán az új anyagot a szőnyegen ülve hallgatták meg. A tanár az előző ismereteikre építve mutatta be és mindig kérdezte őket, hogy ugye ezt már tudjátok? Ez az új dolog most így és így néz ki, és arra jó, hogy ebben és ebben a hétköznapi helyzetben meg tudjuk oldani ezt vagy azt a problémát. Kérdezhettek, hozzászólhattak, párban oldhatták meg az első néhány feladatot. S miután azt a tanárral átbeszélték, ültek vissza az asztalukhoz, ahol egyedül oldottak meg további feladatokat.

Minden órán sokat dolgoznak párban, illetve kis tanuló csoportokban. Egy asztalnál ülnek körben, a tanár sétál közöttük. Egy diák így sok csoportnak a tagja. Ebben az iskolában a párhuzamos osztályok keveredve alkotják ezeket a csoportokat. Mindig jönnek-mennek, változnak a tanulótársak, a tanárok, a környezet. Többen foglalkoznak egy gyerekkel, több fajta segítséget kap, többen ismerik. Olvasósarok minden teremben van, könyvekkel, plüss játékokkal, oda el lehet vonulni.

Reggel az igazgató és néhány tanár az udvaron köszönti az érkező diákokat és szüleiket. Lehet kérdezni, szólni, ha valami gond van. Közvetlenek, mosolygósak, segítőkészek. A szülők bekísérhetik a gyereküket egészen az asztaláig, ott is beszélhetnek az osztály tanárával. Ebben az iskolában minden reggel zenés torna van az udvaron, diákok, tanárok együtt hangolódnak a napra.

Gyakran hívják a szülőket különféle programokra az iskolába. Vannak olyan alkalmak, amikor a matematika, az írás-olvasás vagy a tudományok oktatásába lehet betekintést nyerni. Más esetekben az osztályok mutatják be, mit tanultak az adott időszakban és vannak jeles napok. Ezek is merőben mások, mint a magyar iskolákban. Egyrészt nélkülözi az ünnepélyességet, ami talán kár, másrészt viszont kötetlen hangulatú, oldott együttlét.

Az igazgató bácsi megkérdezi a színpadon sorakozó gyerekeket, hogy mindenki látta-e a szüleit, van-e aki még nem integett nekik, és ha jelentkeznek, megkérdezi, hogy hol vannak a szóban forgó gyerek hozzátartozói. Ilyenkor összeintegetnek és amikor mindenki megnyugodott, akkor kezdik el a műsort. Nem profi elődások, kedves, igazi gyerek megnyilvánulások.

Önkéntesként dolgoztam néhány hétig ebben az iskolában, így nem csak a lányom tapasztalataiból ismerem. Ez egy teljesen átlagos angol általános iskola, s nem egy különleges elit intézmény. Mi szeretünk Angliában iskolába járni! Itt nyugodt szakemberek nevelnek vidám gyerekeket.

Az angliai iskolai beiratkozás érdekel? Ez a cikkünk épp neked szól.


Tünde Ilona Nagy
About Nagy Tünde Ilona 37 Articles
Nevem Nagy Tünde Ilona, angol - finn nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár végzettségem van. Éltem már több országban, kis- és nagyvárosban, jelenleg Angliában élek. Férjem munkája miatt költöztünk ide 2014 nyarán. Van egy tizenéves éveiből már kinőtt fiam és egy lassan belenövő lányom. Nyelvtanítással foglalkozom hosszú évek óta, az emberi lélek rejtelmeinek jó ismerője vagyok, blogot írok. Szabadidőmben sokat olvasok, ismerkedem a világgal, szívesen főzök.