Kalandozásaim Angliában – avagy hogyan is lesz belőlem egyszer mozdonyvezető?

 MagyarIzek
Anglia a lehetőségek országa: megfelelő tudás birtokában, alapos felkészültséggel, kitartással, alázattal és egy kis szerencsével megvalósíthatjuk legvadabb álmainkat vagy éppen sosem várt lehetőségeket sodorhat elénk az élet. Az alábbiakban Waller Gabriella nem mindennapi történetét olvashatjuk arról, hogy szállodai takarítóból hogyan tornázta fel magát egy vasúttársaság dispatcher-évé és hogy milyen tervei vannak még a jővőre nézve.

Kalandozásaim Angliában – avagy hogyan is lesz belőlem egyszer mozdonyvezető?

 TransferWise

“Kapcsolatom Angliával 2008 telére nyúlik vissza, amikor egy hirtelen ötlettől vezérélve otthonról elvállaltam egy au pair állást. Egy év elteltével azonban visszaköltöztem Magyarországra, mivel sikerült egy kis pénzt megtakarítanom és az angoltudásom is sokat fejlődött. Én naivan azt hittem, hogy majd az angliai tapasztalatomnak és angolnyelv-tudásomnak köszönhetően kapok egy jól fizető munkát. Mivel a fizetésemből Magyarországon csak megélni, de félretenni nem tudtam, így 2011 nyarán fogtam az összes megspórolt pénzem és visszaköltöztem Angliába. Azt kell mondanom, honvágyam is volt, vágytam vissza Angliába. Úgy gondoltam, hogy ha au pair-ként sikerült sok pénzt megkeresnem és még spórolni is tudtam, akkor mi értelme van otthon szenvedni és számolni vissza a napokat a következő fizetésig. 22 éves voltam, fiatal, meg kellett próbálnom újra.

Az internetet bújtam éjjel-nappal munka ügyben. Tudtam, hogy alulról kell kezdenem, mivel nincsen sok munkatapasztalatom Angliában. Egyik nap találtam egy szállodai takarítói állást, amire a manager szinte azonnal fel is vett. Megkértem a régi ismerőseimet, hogy nézzek meg nekem, hogy valós-e a szálloda vagy sem. Az interneten rengeteg rémtörténetet hallani nem létező cégekről. Mikor bebizonyosodott, hogy valós a cég, akkor valamennyire megnyugodtam. A kollégák többsége angol volt, én voltam egyedüli magyar. Először aggódtam, hogy milyen lesz nem magyarok között dolgozni, de ezen hamar túl tettem magam. Mai napig nem bántam meg, hogy sosem dolgoztam magyarokkal, hisz így sokkal jobban tudott az angolom fejlődni.

2012 elején úgy döntöttem, hogy megpróbálok másik munkát keresni. Az angolomnak is köszönhetően felvettek egy telekommunikációs cég büféjébe dolgozni. Én csináltam a kávékat, teákat, valamint én nyitottam és zártam. Tapasztalatom nem volt ezen a téren, de a főnök látta az elszántságom, így felvett. Ezen a munkahelyen én voltam ez egyetlen nem angol alkalmazott. A főnök nagyon meg volt elégedve velem, így az ő hozzájárulásával sikerült jó pár kurzust elvégeznem a cégen keresztül teljesen ingyen.

2013-ban az angol férjem noszogatására saját vállalkozásba kezdtem. Először nagyon tartottam tőle, mivel Magyarországon nagyon bonyodalmas és az ügyintézés is hosszú, itt viszont nagyon egyszerűen ment minden.

2014 januárjában az apósom felajánlotta, hogy dolgozzak neki. Ő egy helyi takarító cég tulajdonosa és keresett valakit, aki el tudná a “papírmunkát“ végezni. Így lettem én a cég “HR and Staff manager“-e: én foglalkoztam az emberek felvételével, bérszámfejtéssel, munkabeosztással stb. Semmilyen ilyesmi képzettségem nem volt, mindent könyvekből és az internetről tanultam meg. Nagyon örültem a lehetőségnek, mivel ezzel a munkával is sikerült feljebb lépnem azon a képzeletbeli ranglétrán. Rengeteget tanultam mikor itt dolgoztam, nem csak a munkáról, hanem magamról is. Közben elvégeztem pár NVQ kurzust “administration / customer service“ címszó alatt. Már akkor arra gondoltam, hogy ezek majd jól fognak jönni a későbbiekben.

2015 márciusában jutottam arra az elhatározásra, hogy ideje tovább lépnem, mivel ha fejlődni szeretnék, akkor nem maradhatok sokáig egy helyben. Áprilisban kezdtem egy nemzetközi futárszolgálat irodájában, mint “customer service assistant“. Mikor voltam náluk interjún, a főnök nagyon meg volt lepődve, hogy én ilyen rövid idő alatt ennyit fejlődtem és tanultam önerőből. Látták bennem, hogy én alkalmas vagyok a munka elvégzésére, így felvettek. Az irodában én voltam az egyetlen külföldi, a sofőrök között volt pár litván nemzetiségű, de rajtuk kívül mindenki brit volt. Sajnos a nagyfőnökről kiderült, hogy nem szívesen lát külföldieket a cégnél és így a mindennapjaim egyre nehezebbé váltak, ezért újra elkezdtem másik állás után nézni.

Idén januárban kaptam egy telefonhívást: a helyi vasúttársaság HR osztálya hívott, hogy én még októberben jelentkeztem hozzájuk egy munkára és ha még aktuális a jelentkezésem, akkor el kellene mennem pár tesztet kitölteni. Én egyből igent mondtam a tesztre –  irány Southampton! Miután sikeresen átmentem a teszteken a személyes interjúra 1 héttel később került sor a helyi vasútállomáson. Az interú után 2 nappal kaptam a hívást, hogy felvettek, de még kell egy drog és egészségügyi teszt Londonban. Mivel tudtam, hogy azon nem fogok megbukni, így felmondtam a csomagszállító cégnél.


Februárban kezdtem a vasúttársaságnál, mint “Train dispatcher” (azaz vonat forgalom irányító). Nagyon nagyon tartottam a munkától, mivel semmit nem tudtam a vonatokról és senkit nem tudtam megkérdezni. De mint utólag kiderült felesleges volt az aggodalmam. Az első 1.5 hónap kemény betanulás volt, mivel rengeteg szabály és előírás van. A záró gyakorlati vizsgán sikeresen átmentem, így most már felügyelet nélkül tudom ellátni a munkám. Ennél a cégnél is én vagyok az egyetlen külföldi, ami szuper. 6 hónap a próbaidő, azután lehet bármilyen munkára jelentkezni cégen belül. Én először jegyellenőr szeretnék lenni, utána pedig vonatvezető. Ez mind lehetséges, mivel a cég támogatja az előrelépéseket. Egyik főnököm is takarítóként kezdett 2 éve, most pedig ő a manager. Nem vagyok régóta a cégnél, de imádom és tudom, hogy ha keményen dolgozok, akkor sikerül majd feljebb lépnem.

Nagyon örülök annak, hogy nem dolgoztam magyarokkal együtt, mert így teljes mértékben rá voltam kényszerítve arra, hogy egyedül boldoguljak és fejlesszem az angolnyelv-tudásom. Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom a különböző kurzusokat Angliában, mivel azok sokat segítenek abban, hogy előbbre tudjon lépni az ember. A legfontosabb viszont, hogy nem szabad fel adni. Küzdeni kell akkor is, amikor nem tűnik fényesnek a jövő, mivel nem lehet előre tudni, hogy mit hoz holnap.”

Munkát keresel Angliában? Használd a keresőnket:

A legfrissebb angliai munkaajánlatok, konkrét álláslehetőségek Angliában


  • Pénzt küldenél külföldre? Feltétlenül olvasd el ezt a bejegyzésünket.
  • Csatlakozz Te is Prémium felhasználóink közé! Prémium tartalmaink teljes körű hozzáférése, kiemelt ügyfélszolgálat és zárt körű VIP klubtagság már havi £10-tól elérhető.
  • Kiemelt hirdetések feladása: https://www.angliaikisokos.com/hirdetesek-megrendelese/
  • Szeretnél a jövőben is hasonló hasznos információhoz hozzájutni? Kérlek like-old a facebook oldalunkat:

 TransferWise
Viktória Gebei Tari
About Gebei-Tari Viktória 16 Articles

Gebei-Tari Viktória vagyok, 2012 szeptemberében költöztünk férjemmel Angliába. Online marketinggel foglalkozok, kislányunk születése óta azonban jelenleg csak részmunkaidőben otthonról. Nagyon szeretek utazni és minél több időt a családommal tölteni.