A június 23-án lezajlott népszavazáson a többség az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépésére tette le a voksát. A brit szavazók nagyobb része tehát változást szeretne, elégedetlen az országában tapasztalható számos jelenséggel. Az vitatható, hogy az Unióból való kilépés megoldaná-e ezeket a problémákat, vagy esetleg még több, előre nem látható nehézséggel sújtaná a szigetországot. Egy biztos, a szavazás eredménye alaposan felkavarta a kedélyeket. A Brexit és hatásai az angliai magyarok életére sokakat foglalkoztató kérdés. Mi, Angliában élő magyarok is sokat foglalkozunk ezekben a napokban a tapasztalható és a várható változásokkal.
Azt, hogy pontosan mi fog történni, mikor és hogyan, természetesen még nem lehet tudni. Jelenleg különböző politikai viták, hatalmi játszmák és a két ellenszegülő oldal erőfitogtatásának kavalkádját lehet nyomon követni a sajtóban. A belpolitikai helyzet, a miniszterelnök lemondásától kezdve, a Brexit-pártiak ígéreteinek megdőlésén át, a tagországok függetlenedési aspirációig sok feszültséggel és ebből adódó bizonytalansággal terhelt.
Nagy Britannia külpolitikai megítélése csak tovább fokozza ezt az érzelmektől túlfűtött hangulatot. Az Európai Unió vezetőinek álláspontja, az egyes tagországok reakciói, sőt a nem európai hatalmak diplomáciai reagálásainak kereszttüzében nehéz higgadt fejjel gondolkodni, jövőt tervezni. A szavazás eredményének közvetlen hatását érezhettük már pénzügyi vonatkozásban és néhány gazdasági intézkedés is sokat sejtet. Több cég jelentette be, hogy más európai országba szeretné üzemeit áthelyezni, vagy legalábbis ennek lehetőségét fontolgatja.
Minket, angliai magyarokat, értelemszerűen foglalkoztat ez a kérdés. Nem csak európai polgárként is, de a saját, egyéni sorosunk vonatkozásában is jelentőséggel bír. A népszavazást követő legelső hatás az volt, amikor a font értékcsökkenése miatt kevesebbet ért a fizetésünk. Többen számoltak be kisebb-nagyobb atrocitásokról, olyan esetekről, ahol származásuk miatt érte őket különféle sérelem. A brit lakosság nagy részében eddig is ott volt az elutasítás a külföldi munkavállalókkal, a különféle bevándorlókkal szemben. Többek között ez az egyik oka a Brexit megszavazásának. Most azonban sokkal nyíltabban fel lehet ezt vállalni, sokan úgy érzik, hogy legitimizálódott az idegengyűlölet. Ezzel a brit lakosság másik fele nem tud mit kezdeni. Elhatárolódik tőle és mindenféle fórumon igyekszik elhatárolódni ezektől a megnyilvánulásoktól.
Különféle tiltakozó akciók, petíciók, tüntetések és mindenféle nyilatkozatok formájában igyekeznek hangot adni egy kulturált, megfontolt állásfoglalásnak. Jogászok hangoztatják, hogy nem a népszavazás a döntő a kilépés kérdésében, hogy ezt a Parlamentnek is meg kell szavazni, hogy ez a szavazás nem automatikusan jelent kilépést az Unióból. Nyugalomra, toleranciára, türelemre intenek. Ha mégis a kilépés mellett döntenek, akkor is ez egy többéves folyamat, nem kell hirtelen lépésekre számítani.
Mit jelent ez a mindennapokban nekünk, angliai magyaroknak? Menjünk vagy maradjunk? Véleményem szerint, ebben a zavaros, érzelmekkel, indulatokkal, megannyi bizonytalansággal terhelt közhangulatban nem kell ilyen komoly döntést hozni. Mindenképp érdemes gondolkodni, latolgatni az esélyeinket, de a döntés egyéni kell legyen. Mindenki maga mérlegelje, hogy őt, a családját, a közvetlen környezetét mennyire érintik ezek a dolgok. Sokan kaptak levelet, emailt, szóbeli megerősítést a munkahelyükön arról, hogy nem változik semmi, ugyanúgy alkalmazzák őket, mint eddig, a munkájukra továbbra is szükség van.
Mindenki maga tudja, milyen célokkal jött Angliába, ebből mennyit sikerült már megvalósítania. Mennyire biztos, jó az a munkahely? Milyen a gyerek iskolája? Mennyire befogadó a közösség, amelyben él? Még turista itt, vagy már idetartozónak érzi magát? Ha nem sok szálon kötődik valaki, vagy közvetlenül fenyegetve érzi magát, vagy máshol ebben a nagyvilágban, jobb esélyei vannak egy méltó életre, akkor érdemes váltani, továbbállni vagy hazamenni. Amennyiben már Anglia az otthon, szeretünk itt élni, jól érezzük magunkat a munkahelyünkön, vidáman jár a gyerekünk iskolába, itt vannak a barátaink, a kötődéseink, akkor az irányba kell puhatolózni, hogy hogyan tegyük biztossá a maradásunkat. Akik már öt éve itt élnek és dolgoznak, megigényelhetik az állandó tartózkodásra jogosító engedélyt (permanent residence card). Vagy, akinek már van ilyen és teheti, kérjen brit állampolgárságot.
Azt gondolom, hogy szélsőséges, drasztikus hivatalos intézkedések a közeljövőben nem fognak történni. Azt, hogy mit hoznak a következő évek, nyilván nem tudhatjuk biztosan. Vélhetően stabilabb az esélye az itt maradásra annak az Európából érkezőnek, akinek folyamatos munkaviszonya van, tud angolul és a brit társadalom hasznos tagja. A legtöbbünk ilyen. A felső körök politikai, diplomáciai csatározásait és a széles társadalmi rétegek ellentmondó viszonyulásait nem tudjuk irányítani. A saját viselkedésünket, értékrendünket, és azt, hogy milyen környezetben szeretnénk leélni az életünket, igen. A brit népszavazás eredménye és annak hatásai miatt sokuknak döntést kell hozni. Ne kapkodjunk, használjuk a méltán híres józan paraszti eszünket! [metaslider id=8796]
- Lehetne olcsóbb a külföldi pénzküldés? Mielőtt pénzt utalsz, olvasd el ezt a cikket is.
- Kiemelt hirdetések megrendelése: http://www.angliaikisokos.com/hirdetesek-megrendelese/
- Facebook oldalunkat itt tudod követni:
